Bernáth Aurél
Galéria
Tárlatok:
2011. június 29.
Buda István szobrászművész és Ridovics Péter festőművész
2011. május 11.
Kisnémeth Ferenc
festõ - grafikus
2011. március 30.
KUNFFY LAJOS festőművész
Életrajz
"Bernáth Aurél fiatalkorát a művészi útkeresés és sokféle lehetőség mérlegelése jellemezte. Életreszólóan meghatározó volt gyermekkora, a Marcaliban töltött évek, majd Kaposvárra kerülése, kapcsolata a Rippl-Rónai családdal. A Nagybányán töltött alig két évnyi tanulóidejét a festő-telep atmoszférája inspirálta, mondanivalóját a természetadta élményekből bontotta ki. Mint annyi fiatal művészünk, az első világháborúban ő is katona volt, majd megsebesült. A 20-as évek Európájában, a forrongó művészeti izmusok légkörében dolgozott.
Őt is megérintette az absztrakció, a kubista és expresszív művészet hulláma. 1921-ben Bécsbe ment, ahol kapcsolatba került a "Ma" körével és 1922-ben kiadta "Graphik" című grafikai albumát. 1923-tól 1926-ig Berlinben élt, itt mutatta be absztrakt-expresszionista műveit. Stílusa 1925-től egyre inkább a természetelvűség irányába tolódott.
Harminc éves már elmúlt, amikor itthon is megismerték. Meghatározó képeit mutatta be 1928-ban, majd 1930-ban az Ernst Múzeumban. Amellett, hogy felesége, dr. Pártos Alice tizenhárom évig Pöstyénben dolgozott mint orvos /így természetszerűleg Bernáth is megosztotta idejét Pöstyén és Budapest között/ számtalan utazást tettek. Ezen barangolások eredményeképp csodálatos művek születtek. Élete eggyévált festői munkásságával.E mellett tevékeny szerepet vállalt sok, művészettel összefüggő ügyben.
Tagja volt a KUT-nak /Képzőművészek Új Társasága/ valamint a 
Nagybányát szellemi örökségül valló Gresham Társaságnak, ahol kiváló művészeink ülték körül az un. Gresham asztalt. Pedagógiai munkásságát a második világháború alatt az Örkényi-Strasser iskolában végezte, és ez időszakban sok segítséget nyújtott művésztársainak az életben maradásra. A háború után, a budapesti Képzőművészeti Főiskolára hívták meg festő-tanárnak. Több mint huszonöt évig sok kitűnő magyar művészt nevelt fel osztályán, ahol tanulni rangot és kitüntetést jelentett a növendékeknek, bár a politikai és társadalmi légkör sokban nehezítette a Mesternek és a művészjelölteknek is a körülményeit. 1948-ban, kilencévi szünet után, újraindította és megszüntetéséig, 1949-ig szerkesztette a Magyar Művészet című művészeti folyóiratot.
A festés, a főiskolai nevelő munka mellett az írás, mint alkotás is régóta foglalkoztatta Bernáthot. Érzelmi gazdagsággal, romantikus líraisággal, szenvedélyesen írt. Intellektusa, mély műveltsége, humora, iróniája szövi át életrajzi ihletésű mondanivalóját és véleményét a legkülönbözőbb művészeti kérdésekről. Már a 40-es évektől kezdődően érdekelték a nagy felületekre, közterekre, épületbelsőbe kerülő freskó, secco és panno megoldású alkotások kérdései. Első megvalósult faliképe 1960-ban készült.
Megbízatásainál tanítványait is gyakran bevonta, a tervezéstől a kivitelezés legapróbb fázisáig az alkotói folyamatba, többjük modellként is szerepelt e nagylélegzetű munkákon. Egységes életműve átívelt haláláig. Művészi pályája meghatározta a 20. század magyar művészetének egyik legfontosabb útját, Berény,Czóbel, Egry, Márffy és Szőnyi mellett. Festészete mindig is az érdeklődés, a kutatás előterében állt, napjainkban is folytatódik értékelése, amely immár a művészet története."
Kratochwill Mimi
művészettörténész