Bernáth Aurél
Galéria

Nagy Judit Munkácsy-díjas iparművész

"Őszintén szólva, nekem nem nagyon tetszik a XXI. század. Én egy ittfelejtett mesterembernek érzem magam, aki egy lassúbb, nyugodtabb korba is születhetett volna. Például a korareneszánszba, ahol a falakat gyönyörű képes kárpitokkal díszí-tették, az emberek míves ruhákban rótták az utcákat. A régi mesterek biztosan ismerték a csendet, meghallották az állatok neszezését, a madár- és rovarszárnyak ziz-zenését. Vigyáztak, hogy ne verjék le a lepkeszámyak himporát, ne törjön le egy finom csáp. Nem csörtettek autókon - a ló, az meg olyan ember-barát jármű. Én az ár ellen próbálok úszni, észrevenni, hogy nyáreste elhúz mellettem egy cserebogár, ücsörögni a műhelyben, ahol a falakról lógnak a felfestett gyapjú- és selyemfonalak, a vesszőkosa-rakban csillog az arany és ezüstszál. Körülöttem színpompás madarak, lepkék és bogarak röpködnének, a kertben állatok élnék világukat - az én öntudatlan modelljeim. A kapu-őrző pegazusok és szárnyas orosz-lánok vigyáznának a nyugalmamra, miközben a rajzaimon és a gobelinjeimen őriznék és hir­detnék a természet örökös rendjét."

Judit