Marcali Korzó-díjat hozott a marcali Bajtársi Dalárdának az elmúlt tíz év töretlen lendülete és munkája. A Dalárda többet tesz a magyar katonai dalkultúra ápolásánál: életben is tartja azokat. Amíg csak tudja.
17 óra 59 perc. Belép az utolsó Dalárda tag is a próbaterem ajtaján. 18 órára mindenki munkára kész: katonafegyelem.
- A katonai múltból eredő fegyelem érvényesül a próbákon is?
- Nincsenek fegyelmezési problémák, bár tizenhét férfi mellett én vagyok egyedül nő – mondja mosolyogva Illésné Bene Judit művészeti vezető.
- És a dalokban?
- Nem véletlen, hogy a törzsrepertoárt is a katonai, a bor, és a betyárdalok teszik ki. Ezek a dalok kifejezetten jól állnak a fiúknak, mert katonák voltak, s tempósan, feszesen teszik oda az ütemet az előadásmódjukban.
- Ahogyan kell?
- A katonadaloknak meg volt a maga jelentősége: könnyítette a menetet, hogy dallammal adta át az ütemet. Ráadásul ezeknek a daloknak olyan történelmi háttere van, melyben emlékek élnek. Mi ezeket hozzuk elő – részletezi az egyik dalárdás, Balogh Miklós.
– Akkor több mint hagyományápolás. Életben tartás is?
– Azt nem áruljuk el mennyivel, de itt mindenki túl van már a negyvenen. Azért tudjuk jól előadni a katonadalokat, mert mi még értjük, hogy mi van a szöveg mögött. Valljuk be: igazából új katonadalok sem születnek ma már – veszi át a szót egy másik tag, Fehér János.
– Hogyan kezdődött tíz éve?
- Katonadalok gyűjtésével. Majd jöttek a betyár és bordalok – idézi fel Samu Zoltán, a Dalárda vezetője.
- Most mekkora a repertoár?
- A katona, bor és betyárdaloknak széles a skálája, mindig lehet újat felfedezni. Mi száznál is többet tudunk, de úgy negyven azoknak a daloknak a száma, melyekkel bármikor, bárhol kitudunk állni hatásosan a színpadra – mondja Balogh Miklós.
- Kívülről fújva?
- Nincs mappa. Mindent fejből kell tudni – teszi hozzá szigorúan Illésné Bene Judit.
- Zenei kíséret?
- Kezdetben nem volt, mára Pintér József népi citerás és Tislér István tangóharmonikás kísér bennünket. Ezen kívül időnként versekkel is színesítjük műsorainkat, legtöbbször Bognár György vállalkozik erre – sorolja a Dalárda egy másik tagja, Kőrösi András.
- Szakmai fejlődés?
- Bár amatőr az együttes, fantasztikus hangja van a fiúknak. A heti kétszeri próba a színpadi magabiztosság, az összeszokottság és a minőségi fejlődés alapja. A zenei kísérettel pedig erőteljesebb, dinamikusabb az előadás – dicséri a dalárdás fiúkat Illésné Bene Judit.
- S, mindezt, mindenki önként és dalolva vállalta?
- Nálunk nincsenek közkatonák. A Dalárda több mint egy közösség, mindenkinek meg van a saját vállalt feladata. Mindenkire szükség van – mondja egy újabb tag, Koltai Tóth Árpád.
- És a feleségek, asszonyok?
- Nélkülük nem lenne annyira hófehér az az ing, annyira élére vasalt az a nadrág. A biztatásuk, a türelmük is nélkülözhetetlen – folytatja Kőrösi András.
- Mi lesz tíz év múlva, ha netán elfogynak a katonadalok?
- Reppelni fogunk – neveti el magát egy másik tag, Balaskó Ferenc.
- Ez nem éppen katonás válasz volt.
- A fellépéseink zöménél a közönségben sajnos nincsenek gyerekek. Nem az első osztályosokra gondolok, hanem az a középiskolás fiatalokra. Szép, hogy életben tartjuk a katonai dalkultúrát, de hogyan adjuk tovább? Akiknek énekelünk, hasonló korúak – fejti ki Balaskó Ferenc.
- Vagyis nyitni kell?
- Keressük az új kihívásokat – zárja titokzatosan Samu Zoltán.
A Dalárda
A Dalárda a marcali Bajtársi Egyesület tagjaiból alakult. Alapvető célkitűzésük a magyar katonai dalkultúra ápolása, a hazaszeretet elmélyítése. Az első bemutatkozó műsoruk 2005-ben volt. Azóta évente 20-25 – helyi, megyei, országos és határon túli fellépésük van.
A Bajtársi Dalárda munkáját 2011-ben a Honvédelmi Miniszter, a Magyar Kultúra napján Dicsérő Oklevéllel ismerte el. Ugyanebben az évben elkészült az első CD és DVD felvételük.
2016-ban a marcali Kulturális Központ, Sütő László polgármester védnökségével alapított Korzó-díját vehette át az együttes, a kulturális életben vállalt tevékenysége elismeréséül.
A Dalárdánk 18 tagja van. Vezetője Samu Zoltán, művészeti vezetője Illésné Bene Judit.
