Marcali Cafe

A Marcali Művelődési Központ meseíró pályázatot hirdetett általános iskolásoknak, amelynek célja az volt, hogy a gyermekek képzelőereje, fogalmazási készsége, szókincse, fantáziája teret kapjon, önálló mese megalkotásával.

A művelődési központ szakembereiből álló háromtagú zsűri, T. Molnár Gertrúd zsűrielnök, Háromi-Horváth Krisztina és Huszárné Szőcs Andrea zsűritagok értékelték a pályaműveket, és a három első helyezés mellett két különdíjjal is jutalmazták a mesék íróit. Valamennyi meseíró oklevélben és ajándékban részesült, megköszönve ezzel a szervezők részéről a színes és fordulatos mesék íróinak a pályázaton való részvételt.

Az „Egyszer volt, hol nem volt..” című pályázat díjainak átadására október 28-án 15 órakor került sor a Kulturális Korzóban, a szünidei kreatív délutáni programok részeként.

Díjazottak:

  1. Helyezett: Kocsis Petra: Marcali mese egy segítőkész sajttolvajról (Noszlopy AMI)
  2. Helyezett: Biró Réka: Ádáz vita a fürdőszobában ( Mikszáth K. Ált. Isk.)
  3. Helyezett: Veisz Noel: Űrmese ( Mikszáth K. Ált. Isk.)

Különdíjasok: Máté Dóra: Kismalac étterme ( Noszlopy AMI)

                          Weinhardt Anna: Én és az erdő varázsa ( Noszlopy AMI)

Gratulálunk a pályázaton részt vett valamennyi meseíró gyermeknek!

A nyertes mese itt olvasható:

 

Marcali mese egy segítőkész sajttolvajról

Egyszer volt, hol nem volt…. így is kezdődhetne a mesém, de inkább vágjunk a közepébe!

A nevem Petra, Pöttöm Petra, a történet, amit el szeretnék mesélni, pedig egy szép, napsütéses napon kezdődött lakóhelyem melletti parkban.

Szóval az úgy volt, hogy iskola után kimentünk a legjobb bartánőimmel Daloló Dórával és Harcos Hannával hintázni a játszótérre, egyszer csak azonban arra lettünk figyelmesek, hogy a parkban egy fickó egy hatalma zsákot cipel.

-  –  Ez rendkívül gyanús! – mondta Daloló Dóra, azaz nem is mondta, inkább énekelte, ő ugyanis zeneiskolás és már második éve tanul zongorázni.

-          Igen, lessük meg, hogy mi lehet a zsákjában! – csatlakozott másik barátnőm, a mindig talpraesett és bátor Harcos Hanna is.

-          Jó! – feleltem én is.

Leugrottunk mindhárman a fészekhintáról és a zsákos ember után eredtünk. Nagyon nehéz lehetett a zsákja, mert többször is megállt menet közben pihenni. Lassan utolértük és hangosan ráköszöntünk: - Csókolom!

-          Szervusztok – mondta kedvesen az ismeretlen férfi. Hirtelen az jutott eszembe, hogy vajon minden rabló ilyen barátságos lehet?!

Igen ám, de amikor mellé kerültünk Hanna titokban elővette zsebéből a kedvenc faragott kis ágacskáját, ami olyan hegyes volt, hogy ki tudta vele szakítani a zsák oldalát. Persze akkora lyukat nem tudott vágni, hogy kiessen, ami a zsákban volt, de egyből rájöttünk, hogy mi lehet benne, hiszen hirtelen mindent betöltött a semmivel össze nem téveszthető sajtszag, akarom mondani, mennyei sajtillat.

Azt nem is említettem, hogy Pöttöm Petra helyett igazából a Sajtos Petra név illene rám, mert mindennél jobban imádom a sajtot. A kemény sajtot, a lágy sajtot, a félkemény sajtot, a krémsajtot, a trappistát, a mozzarellát, mindegyik füstölt sajtot, a tehén sajtot, a kecske sajtot és ráadásul mindent, ami sajtos. Ha létezne sajt-nyelvtan, akkor talán még a nyelvtan házikat is élvezném. De sajnos a sajnos a sajt-nyelvtanról még nem hallottam.

Ott tartottam, hogy megéreztük a sajt illatát és továbbra is követtük a férfit. Éppen a közeli bolt mellett haladtunk el, mikor megkérdeztem a lányokat:

-          Beugrunk egy kis sajtos nasiért?

-          Te már megint csak a hasadra gondolsz? – kérdezte mérgesen és egyáltalán nem dalolva Dóra.

-          Inkább hívjuk a rendőrséget, azaz a 112-t! mondta Hanna

-          De megéheztem! – nyafogtam.

Közben hallottuk ahogy a zsákos idegen a bolt előtt kutyákról kezd el beszélni valakivel, ráadásul többféle kutyát is említett. Lehet, hogy kutyarabló és a sajttal csalogatja magához szegényeket, hogy elfogja és jó pénzért eladja őket? Szegény ártatlan jószágok! Meg kell akadályoznunk!

Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottunk. A férfi odament egy fekete furgonhoz, aminek az oldalán egy hatalmas kutyát ábrázoló matrica volt.

-          Á, ez lesz a tolvaj autója! -gondolkodtunk mindhárman egyszerre hangosan.

-          De most mi lesz? Gyalog nem tudjuk követni! – kiáltottam.

Ekkora szerencsénk nem lehet minden nap, három osztálytársunk Laza Liza, Király Kincső és Vagány Vera éppen akkor bicajoztak arra.

-          Állj! -ugrott eléjük Hanna. – Járműveket átadni, élet-halál kérdése!

Vera és Liza egyből odaadták a járgányukat, de Kincső közölte, hogy: - Soha! Az apukám vette!

Gyorsan beígértünk a kölcsön bicajért egy Harry Potteres rágót, egy titkos naplót és egy gluténmentes nyalókát, ugyanis Kincső laktóz- és gluténérzékeny. Éppen időben adta oda, mert az autó elindult, mi meg utána. Jó sokáig tekertünk, már majdnem eltűnt a furgon a szemünk elől, mikor láttuk, hogy bekanyarodik egy épület elé és megáll. Az épület felől hatalmas kutyaugatás hallatszott. Megálltunk és közelebb lopództunk a házhoz. A férfi éppen a lopott sajtokat pakolta ki, közben kedvesen beszélt az elrabolt kutyusokhoz:

-          Jól van, jól van, mindjárt kaptok enni, sőt még finomságot is hoztam nektek!

– Legalább nem éhezteti szegény lopott jószágokat, bár a lopás, ettől még lopás. Biztosan sírnak utánuk a gazdáik.

-          Na jó, akkor most hívjuk a rendőrséget! – mondta Hanna

-          Igen, de kinek van telefonja? – jutott eszembe. -Neeeeee! Nincs is nálunk telefon!

-          Szép kis nyomozók vagyunk. – jelentette ki Dóra, mert már nem volt dalolós kedvében.

Ekkor a hátunk mögül egy férfihang szólalt meg.

-          Hát ti mit csináltok itt gyerekek?

-          Mi? Ö… Izé, bigyó. Semmit

-          De igen! - mondta harcosan Harcos Hanna. – A bácsit le fogják tartóztatni, mert ellopja szegény kis kutyákat, sőt még sajtot is lopni tetszik!

-          Ha-ha! – kacagott fel a férfi. -Még, hogy én lopok? Sajtot? Kutyát? Ez a legjobb vicc, amit valaha hallottam.

Mindhárman némán álltunk és kezdtünk megijedni.

-          Ez itt egy kutyamenhely. Menedéket nyújtunk gazdátlan és elhagyott kutyusoknak. A sajtot pedig a tejüzemtől kaptuk adományként az állatoknak. Gyertek, nézzetek körül!

Nagyot néztünk, elszégyelltük magunkat és némán álltunk.

-          Kö-köszönjük! – mondtuk és követtük az ismeretlent, aki végigvezetett minket a menhelyen, elmesélte, hogy miből áll az itt dolgozó önkéntesek munkája, sőt még azt is megengedte, hogy sajttal etessük meg a blökiket. – Olyan hálásak voltak! Csóválták a farkukat és mohón ettek. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert a lányok már várták a bicajaikat a játszótéren.

Másnap első dolgunk volt, hogy az iskolában mindenkinek elmeséljük, hogy a menhelyen örökbe lehet fogadni otthont kereső kutyusokat. Többen örültek a dolognak és megígérték, hogy továbbadják a hírt, mi pedig elhatároztuk, hogy máskor is elmegyünk a menhelyre.

Hátra volt azonban még egy dolog, Kincső megígért ajándékainak beszerzése, mert nem hiába volt a neve Király Kincső, uralkodói módon hajtotta be az adósságot, de ez már egy másik történet.

Írta: Kocsis Petra (10 éves)

Iskola: Marcali Noszlopy Gáspár Általános és AMI, 4.a osztály

Széchenyi 2020

szechenyi 2020 logo allo color RGB

Nemzeti Kulturális Alap

nka logo

Keressen minket Facebookon is!

Digitális Jólét Program Pont

Nyitvatartás

Kulturális Korzó

A 484/2020 (XI. 10.) kormányrendelet alapján a rendeletben meghatározott kivétellel tilos a közművelődési intézmények látogatása és e helyszíneken – az ott foglalkoztatottak kivételével – a tartózkodás. A rendelet értelmében a Kulturális Korzó 2020. november 11-től 30 napon át zárva tart.

Információ: 06 85 510 448

Elérhetőségek:

Marcali Művelődési és Szabadidő Központ
8700 Marcali, Múzeum köz 2.
Tel: 06 85 510 448
E-mail: Ez az email cím védett a spam robotoktól. A megtekintéséhez JavaScript szükséges.